Vélemény?!

Már sokan kérdezték, hogy mi a véleményem a fanficről. Hát... eddig még kevés olyan fanficet láttam, olvastam, ami különbözött volna az előtte lévőtől, illetve az utána következőtől. Tessék, meg lehet kövezni, nekem a tömeggyártású szar nem jön be - bocsi a kifejezésért, és persze tisztelet a kivételnek. Elismerem, hogy lehetnek eredetiek is, csak én még ilyennel nem találkoztam :) Hogy megpróbáljuk megérteni, pár hasonló érzelmű emberrel írtunk ilyen jellegű történetet. Itt az enyém, jó olvasást :)
UI: Nem érdekelnek a divatbloggerek véleményei :*

Abszurd fanfiction

Hétfő reggel... azt hiszem ebben a két szóban elmondtam mindent, ami a lelkemet nyomja. Csak van még egy kis probléma. Mielőtt megkezdeném a heti rohanást, el kell mennem a bankba, mert állítólag valami baj van a hitelkártyámmal.

                A bankban szokás szerint nagy a felfordulás.  Már vagy egy órája itt szobrozok, de még egy centit nem haladt előre a sor.  Ahogy látom, valami Jack Sparrow KAPITÁNYnak öltözött degenerált fiatal - akinek tuti nincs munkája vagy bármilyen elfoglaltsága hétfő reggel - tartja fenn a sort. Tudom, hogy már elkéstem, és nem tudom, hogy fogom ezt megmagyarázni a főnökömnek, anélkül, hogy megint elkezdene szexuálisan zaklatni. Na, de ez más lapra tartozik.

                Elfutott a méreg és a kis piros körömcipőmben előretipegtem és megveregettem a pasas vállát. (Nem vagyok se sztriptíztáncos, se prostituált, a szexuális zaklatás és a piros körömcipő egyezési lehetősége csupán véletlen.)

-          Uram, elnézést! – a fickó rám se hederített. Először. – Uram, kérem, már egy órája várok, és már  húsz perce dolgoznom kellene. – a pasi még mindig nem figyelt. Másodszor. – Kérem figyeljen. Nem jókedvemből álldogálok itt, sietek, ahogyan mások is. – Még mindig nem nézett rám, de az ujjait már idegesen kopogtatta a pultnál. Szóval harmadszorra is ignorálva lettem.  Én próbáltam udvarias lenni. – Maga pöcsfej! Nem látja, hogy az ilyen beképzelt tuskók blokkolják a haladni vágyókat? Leszarom, hogy hány éves, leszarom, hogy ki maga, de takarodjon a sorból, vagy nem állok jót magamér‘! – A pasi még mindig nem nézett rám. Idegesen magam mellé csaptam a kezeimet, majd megperdültem a saját tengelyem körül úgy 180 fokban. Ekkor vettem észre, hogy minden sor ennyire hosszú, és minden sor elején egy beöltözött alak foglalja le az intézőket. Állítólag kötélből vannak az idegeim, de ez már nekem is sok. Elindultam a legmagasabb Jack Sparrow irányába és ráordítottam: Te nyomi! Azonnal vedd le azt a csuklyát a tetves fejedről és mutasd az orrod, aztán majd eldöntöm kell-e plasztika! Siker. A pasas végre méltóztatott felém fordulni és kipréselt magából egy mondatot, amit aztán a vékonyka, szinte női hangján el is nyögdécselt. Komolyan, nem tudtam eldönteni, hogy ez most meg akar ijeszteni, vagy elélvezett. Elnevettem magam. Szerintem ez nem tetszett a többi csuklyásnak, ezért csendben, de  nevettem tovább. Próbáltam egyenesen menni, de nem igazán sikerült. A könnyeim is kicsordultak a nevetéstől. Visszaálltam a sorba és vártam.

-          Ez egy bankrablás! – hallottam ugyanazt a vékony hangot, amit az imént. Megfordultam és a csávó képébe nevettem.

-          Ugyan, fiam, te nem lehetsz több 18-nál. Mutasd az arcod! – odaléptem a nyurga gyerekhez és lerántottam az arcáról a maszkot. Elképedtem. A srác egy bandatag volt, méghozzá abból a nyálas szarból, tudjátok, az... aa One Direction. – Ugye most csak szórakoztok velem?  - Az öt srác összenézett, de nem szóltak semmit. Levették a maszkjukat és csendben álltak, amíg az egyik elő nem vett egy pisztolyt. Hirtelen nagy sikoltozás tört ki. – Most komolyan? Egy pisztoly? Na, és mit mondasz majd a páncélszekrénynek, ha nem fogják neked elmondani a kódot? Elkezdesz énekelni, hogy baby you light up my world like nobody else? Na, ne szívassatok! – elindultam az ajtó felö, miközben erősen a fejemet ráztam. Kibuktam, mert egy csapat fiatal hülye gyerek megpróbált bankot rabolni.

-          Ha elmész, lelövünk! – mondta egy hang a háttérből. Odanéztem és remegő kézzel fogta felém a játék pisztolyt. Rámosolyogtam a szőke kissrácra: Szívem, a helyedben inkább egy melegbárt próbáltam volna meg kirabolni. És különben is Guetta menőbb.

Mosolyogva fordultam meg és folytattam utamat a kijárat felé. Még mielőtt elhagytam volna a bank épületét, rázendítettem: You shot me down, but I won’t fall, I am TITANIUM!