Besötétedett. Hach mellettem
fekszik, nyugalmat erőltet magára, de érzem, hogy feszeng. Nyugtalan, ahogy én
is. Nagyon akarnám tudni, mire is gondolhat. Vajon ránk, vagy arra, ami
történni fog velünk? Fogalmam sincs. Van egyáltalán olyan, hogy mi? Óvatosan Hach felé fordulok. Rám
mosolyog, miközben az arcomat cirógatja. Sosem gondoltam volna, hogy ez ilyen
jó érzés lehet. Jólesően megremegek.
-Valami baj van Dan? – hát
persze, hogy észreveszi. Kis szemfüles.
- Baj? – felhorkantok. – Semmi
baj. Mi is lenne? Csak bármelyik pillanatban ránk támadhat egy csapat őrült
angyal apám vezetésével, ja, meg elvihetik a lányomat. Ezen kívül, nem, semmi
baj. – fájdalmasan felkacagok. Nem akartam őt megbántani, de nem izgat. Ugye,
nem?
- Nem kell a cinizmusod mögé
bújnod. – lop tőlem egy röpke csókot. – Előlem nem.
Próbálok elfordulni tőle,
felülni, de ő maga alá gyűr, és nem enged. Lassan, minden szavát megfontolva
suttogni kezd.
- Kiismertelek Danielle. Gyilkos
vagy? Oké, én is. Gonosz? Jól tudod, hogy engem sem a jó oldal csábít. De ennek
ellenére megengedhetjük magunknak azt a kis luxust, hogy emellett boldogok is
legyünk. Nem gondolod? A mi titkunk marad, nem kell senkinek tudni róla. Csak
te, én és Gwen.
- Jól tudod, hogy számomra ezek a
dolgok ismeretlenek. Én nem fogok neked szerelmes szavakat suttogni naphosszat
meg semmilyen szentimentális gagyiságot csinálni.
Nevet. Komolyan. Kinevet.
Megfojtom.
-Nem is várom ezt el tőled. Ha
ezt akarnám, akkor nem te kellenél nekem. Nem gondolod? Hidd el, egyáltalán nem
vágyom ilyen dolgokra, amiket felsoroltál. Sőt, csak rá gondolok egy
gyertyafényes vacsorára és elhányom magam. – ezen mind a ketten jót röhögünk.
Még egyszer megcsókol és felkel. Nekiáll öltözködni. Én is követem a példáját.
Felmegyek Gwen után. Gyorsan
bepakoljuk a bőröndjét, mivel tudom, hogy nem maradhatunk itt tovább, ha ezeket
legyőzzük többen fognak jönni. Az ebédlőben Hach éppen a mi pakkjainkat rakja
le a kanapéra. Gwennek elmagyarázzuk, hogy mindig maradjon mellettünk vagy
mögöttünk.
Hach felemeli őt a karjaiba és ad
neki egy puszit az arcára.
-Ha baj lenne, emlékezz mindenre,
amire tanítottalak és megpróbálhatsz segíteni. De csak akkor, ha már nem fogunk
bírni, felkelni az anyuval. Megértetted? Addig nem szabad semmit csinálnod. Jól
van kincsem? – Gwen szipogva bólogat.
Nem tudjuk folytatni a
beszélgetést, mivel óriási dörrenés rázza meg a házat. A következő pillanatban
öt fekete alak jelenik meg. Apámon látni, hogy még mindig nincs valami jó
passzban.
-Nos, lányom – lép ki a többi
közül – még mindig nem adod át a lányt? – A válasz az arcomra van írva. – Hát
jó, ahogy gondolod.
Int a többieknek, akik
megindulnak felénk. Ketten alacsonyabb rangúak. Szuper, ezeket simán tudom
irányítani. Mindig is játszva tudtam a kisebb angyalok agyába hatolni. Ezek sem
tudnak ellenkezni nekem és egymásnak esnek. Néhány pillanat múlva már csak két
porhüvely marad a helyükön.
Tudok én, ha akarok.
Megindul a másik kettő is. Nekem
jut a nagyobbik, mert há’ mért is ne. Komolyan nagy, izmos hosszú fekete hajjal
és kék szemekkel. Az agyába nem tudok behatolni, szóval nem valami kis
senkiházi. Hm, ki lehet ez, még sosem láttam. Na, mindegy, most nem érünk rá
barátkozni. Rám vicsorog és én érzem, ahogy a levegőbe röppenek. Nincs időm
tétovázni. Gyorsan megjelennek a szárnyaim és tőröket lövellek ki belőlük felé.
Egy forgószéllel kivédi a támadást és a tőrök most felém repülnek. Szárnyaim
páncéllá keményednek és a tőrök darabokra törnek az ütközés által. Szemem
sarkából látom, ahogyan Hach harcol, elesik, vérzik. Az ellenfele a földön
hever és haldoklik. Hach utolsó erejéből lesújt rá és a fekete angyal nem
mozdul többet. Gwen odafut Hachhoz és gyógyítja. Ezt persze apám észreveszi, és
ki akarja használni Hach helyzetét. Még mit nem! Gyorsan végeznem kell ezzel a
marhával velem szemben. Nem játszok tovább. Egy nagyon erős támadással kivégzem
őt. Gyorsan apám felé sietek, aki félúton van Gwenék és közöttem. Látom, hogy
meg akarja támadni Hachot. Nem hagyhatom, nekem most ők ketten a családom, és
ami az enyém, ahhoz senki sem nyúlhat. Felemelem a kezemet apám felé, ebben a
pillanatban Gwen is éppen azt teszi. Biccentek neki, mire ő is erősen neki áll
koncentrálni. Ugyanazzal sújtjuk, amivel Sid is. Nincs esélye, ő is tudja. Gwen
és az én erőm egyszerre csap le rá. Arca eltorzul a fájdalomtól, utoljára rám
néz és megszólal.
- M..miért?... Lányom…
- Megmondtam, senki sem veszi el
a lányomat, még te sem, apám! – még egyszer rám néz, és hirtelen fájdalmasan
felkiált. A helyen ahol előbb állt, csak egy fekete égés nyom árulkodik arról,
mi is történt itt. Hát így távozott egy igazán sötét angyal, ez egyetlen,
akiben egy ideje megbíztam, az apám. Egyetlen egy könnycsepp gördül le az
arcomon. Lecsöppen a kormos talajra. Életem első könnycseppje. Megtántorodom,
de megindulok Hach és Gwen felé. Útközben letörlöm a legördülni akaró következő
könnycseppet és csak magamnak csendben elmotyogom, hogy senki ne hallja:
- Ég veled, apám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése